2018. január 15., hétfő

Záras


Történt, hogy a Művésznőék beszorultak. Letört a kilincs a szobaajtóról. Azon nyomban felhívta a Nagyonöregfőbérlőnénit, hogy legyen kedves lakatost keresni és kiszabadítani őket. Miután kiderült, hogy Szegeden egyetlen egy lakatosmester, segéd, inas sem dolgozik péntek délután 5-6-ig, a néni saját erőből próbálta megoldani a feladatot: felkapta kulcsait és egy kedves unokaöccsel legott a helyszínre sietett. A bejárati ajtónál tétovázott kicsit: vajon az ő kulcsai nyitják-e, vagy a nővéréi, naná, hogy nem nyitották. A nővér nem volt elérhető. Megszületett a döntés: be kell törni. Azért a közbiztonságot igen jól leképezi, hogy egy belvárosi, zárt, többlakásos ingatlanba megérkezett a folyosószomszéd, egy Erasmusos diáklány és megpillantotta, amint egy vén spiné és évtizedekkel fiatalabb pasija épp felnyomja a szomszéd lakást, ő csak ennyit mondott:
  - Please... - vagyis legyenek szívesek odaengedni a saját ajtajához és szépen beslisszant. Benn sem lehetett állampolgárilag túl aktív, hiszen sem a rendőrök, sem a TEK, de még csak egy csóró lakatos sem jelentkezett a továbbiakban. Javaslat: ha valaha lakást kell feltörnötök, feltétlen vigyetek egy kötögető-horgoló nagymamát alibinek.
Miután a bejárati ajtóval végzett, az ifjú rokonnak csuklógyakorlat volt csupán a beltéri ajtó pozdorjázása és már ki is szabadultak az albérlők. Ezután megszögelte a bejárati felső részét, így, jobban megszemlélve, nem először történhetett ilyesmi, de főként a rutinja buktatta le. Majd a jövő hétre egy lakatos-asztalos kombó megjelenésének ígéretével elégedetten hazatértek. A szobaajtót pedig javasolták egy hokedlivel betámasztani...

2018. január 6., szombat

A jövő


"Face: Ezt hozza neked a 2018: egy kisfiú!"
Na most holnap hazatér a moszkvai turnéról a Művésznő. Elbeszélgetek vele.

Fotó: Internet

2018. január 4., csütörtök

Ők ketten


Enyhe célzásként bevittem a vizes ruhát, kinyitottam a szárítót és otthagytam őket. Benézek, látom, hogy "Mr. Darcy" ( békés flegmatikus lévén nem vitatkozik, csak csendben elszabotál...) óvatosan közelít a kanapé felé, ami nem épp a szárító iránya. Ez feltűnik az éles szemű Művésznőnek is (aki, mint a lentiekből kiderül: full kolerikus) és  kérdi finoman:
 - Te meg mit csinálsz?!!
 - Lefekszem - így "Mr. Darcy" ártatlanul.
 - Hát egy f.szt fogsz te itt nekem lefeküdni, mikor ennyi a teregetnivaló!! - ordít magából kikelve a művészlélek.
Meggyőzte.

2018. január 3., szerda

A boldog új év


Megyek a szomszédba, Tűzoltózoli invitál:
 - Gyere be!
Belesek mellette, ott fekszik az udvar közepén egy b.szott nagy patkány a hátán.
  - Az ott egy patkány?!!!
Mire ő udvariasan:
 - Kell?

P.S. Igen, jól látjátok, ez valóban Tűzoltózoliék  udvara.

2017. május 17., szerda

Pierre


Egy éve körül családunkba fogadtunk két gyönyörű fehér cicát. Kicsik voltak, rohangásztak, birkóztak álló nap. Ahol az egyik megjelent, tudtuk: rögtön ott lesz a másik is, el nem maradtak egymástól. Legyen szó csibészségről, vagy szundikálásról, mindig együtt, mint a jin és a jang, de inkább két jin, tekintve ugye, a színüket. Lassan megmutatkozott a jellembéli különbségük: a fiú, Pierre, egy vagány, határtalanul bátor, olykor önfejű kis vadóc, míg a kislány, Persze (igazából Perszephoné, de senki nem bajlódik ilyen hosszú névvel)  bájosan néz azokkal a sárga szemeivel és jámborul rácsodálkozik a világra. Továbbra is kergetőztek, vadultak néha, főleg Pierre, aki, ha nyílt az ajtó, rögtön rárontott a papucsunkra is. Simogatni csak Perszét lehetett, míg Pierre ( a Művésznő el is nevezte "higany-macskának") csak úgy folyt ki a kezeink alól. El- elkalandoztak néha, de a reggelire mindig hazatértek és napjában többször is uzsonnát kaptak, hogy ne legyenek messze. Télire meleg búvóhelyet készítettünk nekik, ahol összebújva melengették egymást. Elmúlt ez a kemény, hideg tél, megkönnyebbültünk, mindenki egészségben túlélte. Néhány hete négy szőrös kis gombóccal bővült a család. Persze mint mindenben, ebben is mintacica, szépen ellátja a kicsinyeit. El sem mozdul a kis fészkükből. Pierre viszont továbbra is csatangolt, játszott a kutyánkkal, madarakra vadászott, vagy kéjesen nyújtózott a napon.  Ám egy kedd reggel hiába szólongattam, nem jött. Sem szerdán, sem csütörtökön. És azóta minden reggel fél jin cicával kell beérnem, a mi kis higany-macskánk többé nem jelentkezett.
 Kerestem. Kérdeztem a szomszédokat. Hirdettem a közösségin. Jutalmat ajánlottam. Nyomaveszett. Aztán suttogni kezdtek. Eltűnt cicákról. A környékünkön. Sokról. Egy vállalkozásról. Csapdákból megmenekült, sérülten hazavánszorgó állatokról. Pierre nem volt ennyire szerencsés...
Ha van macskamennyország, remélem ott kergetőzöl a többi valaha volt kedvencünkkel: Selynessel, Bolygóssal, Mossúval, Konddal, Anyacicával, Cukkínivel és talán bevesztek a társaságba egy olyan nagy ló kutyát is, mint Alíz!

2016. augusztus 11., csütörtök

Előrelátó

Osztálytalálkozót szervezünk. Kérdezi a srác, hogy mi a forgatókönyv. Mondom:
  - 2 órakor találkozó a gimiben, rendkívüli osztályfőnöki óra, majd 5-kor vacsora a Borházban.
Meglepett arckifejezés.
  - Ti a kórházba szerveztétek a vacsorát, milyen előrelátó!
Hiába, no, öregszünk.

2016. augusztus 9., kedd

Hivatalos


Villanyórát kellett átíratnunk. Mivel fogyasztás minimális lesz ezen a helyen, így évente egyszer olvassák csak le. "Mr. Darcy" kérdezte az ügyintézőt, hogy ez mikor lesz.
  - Szeptember végén.
  - De jó, ezt nem felejtjük majd el - így én.
  - Néhány napig - morogta Mr.D.
  - Dehogy, írd csak rá a papírra, hogy Petőfi - javasoltam zseniálisan.
Mire ő : - Persze aztán majd nézzük egy hónap múlva, Anyám tyúkja... na, ez vajon mit jelenthet?!

2015. november 30., hétfő

Zs.

Most láttam az egyik tv csatornán vicces videókat az uborkától megrémült macskákról. De Zsebtücsök már hetekkel korábban informált:
  - A maszkák félnek az uborkától.
  - ???
  - Mi kipróbáltuk: odaraktunk egy uborkát, de a maszka nem csinált szemmit.
Mostmár értem.