2011. május 20., péntek

Hű, de mennék!

Ezt eddig csak a kamasz látta fekve.
Hozta a formáját - Tigrisesen rám ugrott és közölte: " Ma kifestünk." Jó, jó, beszéltünk már erről korábban, de velünk simán előfordul, hogy tervezünk, tervezünk, azután semmi sem változik. Mint például az udvaron a fa. Gyűlik, gyűlik és csak nem akar előkerülni az a fanyűvő ember, aki ezt a káoszt felszámolná. Mindegy, addig nem nevezünk a "Tiszta udvar, rendes ház." - címre. Szóval a csík már megvan, a szín is eldöntődött, de mégis ilyen hirtelen?! Még nem vagyok rá felkészülve. Megijedni sem volt időm, már ki volt pakolva a szoba. A mellette lévőbe. Mivel az ágy mellett csupán egy keskeny csapáson lehet közlekedni, "Mr. Darcy" azonnal tett néhány kört és felváltva skandálta: "Ga-ga-ga-gazsibácsi, kitört a há-há-há-háború!" meg azt, hogy "Gazsi bácsi lótetű!" Megtorpantunk egy picit röhögni. Utána aggodalmasan megkérdeztem, hogy mennyit alszunk másutt. Erre ő: " Most komolyan azt kérdezed, hogy mennyit alszunk a MÁSIK szobában, az ágy eredeti helyétől két méterre??!" Igen. Mert nem vagyok egy survivor-alkat, gondolom ez már átjött. Hamarosan érdekes tapasztalatokra tettem szert (mint A.Bloch megjegyezte: " A tapasztalat olyasvalami,amihez csak közvetlenül azután jut az ember, hogy szüksége lett volna rá."):
 - megtudtam például, hogy nem vagyok az a minden pöszre rárepülő háziasszony, pedig meggyőződésem volt
 - ha valahol nem látsz pókot, hálót attól az még nagyon is ott van, ha ezt az állatvédők látták volna, azonnal természetvédelmi területté nyilvánítják!
 - a dolgok mindig más dolgok alá gurulnak
 - a cicának annyi labdája és egere van, amennyivel egy cicahadsereget el lehetne látni
 - a kamasznak ugyanez hajgumira és körömlakkra cserélve.
A cicák, mint a gyerekek imádják a felfordulást, a mienk is békésen szunyókált minden lehetséges helyen, ahol láb alatt tudott lenni. Valamint, mivel ugyanezen idő alatt főzni is próbáltam, álljon itt egy Murphy-törvény: " A nyers és a megégett állapot között eltelt idő éppen egyenlő azzal az idővel, mely alatt közlöd a becsöngető ügynökkel, hogy nem kérsz hőszigetelést a nyílászárókba." Siralmas állapotunkról ennyit.

(Gazsi bácsi idézetek a Le a cipővel! című gyerekkori kedvencből.)

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

:)))) Nem baj, majd csak túl lesztek rajta! :))

Kata írta...

Szerintem ezt másként nem lehet,mert a "ráhangolódás"hosszabb ideig tart, mint maga a munka.Tapasztalat::))Nekem a konyhát kellene "tisztába tenni",de még említeni sem mertem.

Boboce írta...

Szenzációs bejegyzés! Annyira látom magam előtt az életeteket most ... nem irigyellek, de mindennek vége lesz egyszer ..

És vigasztaljon a tudat, h pókok bizony másnál is laknak, a legjobb jószándék ellenére is ...

.. mellesleg ha már nálatok így megvannak az elguruló dolgok, akkor ideje lenne előkerülnie annak a maradék 5 kirakódarabnak, amit Marcim kb. 3 éve tüntetett el szőrén-szálán, és azóta sincs meg...

Névtelen írta...

Őszinte együttérzésem és bocs, de olyan jót nevettem! :-)