2012. március 21., szerda

Tibi és Robi, a biciklimester

 Szervizelés céljából felkerestem BiciklisTibit, aki évente átvizsgálja, lezsírozza, felújítja hűséges piros útitársamat. Az más, hogy egy banánköztársaság államadósságának jelentős részét fedezné az összeg, amit nála hagyok, de nincs mit tenni: szakember, ráadásul nagyon jó. Most is beadtam sárosan, kattogósan, néhol külsérelmi nyomokkal (cica, a drága, az ülésemet tanult meg karmolászni, így eső után kimondottan vizeslavór-érzés volt biciklizni, leszállni, értelemszerűen, szigorúan csak otthon) és visszakaptam  ragyogóan tisztán, sérülésmentesen. A  szakember megnyugtatott: évekig nem lesz baj vele, elvégre nem használom sokat.
  - Dehogynem, sokat használom - így én önérzetesen. Elvégre naponta kettő-hatszor is megteszem a főtérre vezető távot, ami óvatos becslések szerint is van vagy három kilométer(!). Erre ő megkérdezte:
  - Talán jársz túrázni?
Kértem, hogy nézzen rám, mire barátságosan elmosolyodott és udvariasan ennyit mondott:
  - Ami egyiknek sok, az másnak kevés.
Maradtunk annyiban: keveset használom.

4 megjegyzés:

Cilee írta...

:-) Akkor én is keveset használom :-)

Újságíró Világvégén írta...

nekem meg nincs is :) és látszik....

Limara írta...

Valóban csili-villi lett:))

Medora írta...

Köszönöm, a nevében is.