B.U.É.K.

Hihetetlen, hogy az Apróság, aki még a nyáron is kizárólag németül volt hajlandó kommunikálni:
  - Kérsz inni?
  - Ja.
  - Labdázzunk?
  - Ja!  - most elém áll mind a hetvenvalahány centijével, megfogja a kezem és közli kicsit rekedten:
  - Kettő gyűjűd van.
És tényleg. Imádom.
"Hát csalódtunk valaha bennem?!" - kérdezi Brad Pitt egyik filmjében és ez annyira "Mr. Darcy"-s, hogy feltétlenül meg akartam írni. És még egy a világhálóról: "hagymaszeleteléskor nem azért sírok, mert csípi a szememet, csak rossz, hogy nem a kocsmában vagyok".
Szerintem ennyi lesz idénre, kívánok minden jót és szépet, magunknak is, egészséget, szeretetet, gyorsan elillanó kamaszéveket, üzleti és magánéleti sikereket és még egy egészen kicsi titkos kívánság kizárólag önzésből: Arankát vissza a könyvtárba!
(Tegnap voltam, vacak volt nélküle.)

Ó, szép fenyő...

 Végül is mégis csak lett Karácsony. Vettem egy csukott esernyőt (fenyőfa gyanánt) tényleg nincs több ága max. 6. "Mr. Darcy" belefaragta. Ferdén. Mindig ferde. A Kamasz megjegyezte:
  - Ez minden idők legrondább fája.
  - Pszt, még meghallja! Majd kicsit több díszt teszünk rá - csitítottam. Mire ő felröhögött:
  - Erre? Hová??
De végül több doboznyi gömb, három égősor, boák végtelen tömege és ezüst lametták beborították Őrondaságát. Így már majdnem szép. Közben hallgattuk a "vidék rádióját": "lecsókolnám a százéves ráncokat" brrrrr! "a szándék meleg" hűűű. Végül elérkeztünk a karácsony mélypontjához: egy fiúbanda karácsonyi reggae nótájához. Következő szentestére be kell szereznem egy cd-t, hogy fadíszítés közben nálunk is a Csendes éj és az Ó, szép fenyő szóljon, hogy kellően csillámporos, angyalkavárós hangulatba kerüljünk, mert ez a tegnapi elég nonkonformistára sikeredett. A hangulatot megmentendő gyújtottunk csillagszórókat, bontogattunk ajándékokat, édes kis porcelánt vettek nekem a vintage konyhámba. A kamasz kapott koktélruhát (fellépésre mindig kell valami új darab) nézegette:
  - Mi ez?
Édesapja segítőkészen:
  - Gúnya...
Végül Mr.D. elvitt bennünket karácsonyi fényeket nézni. Én meg cserébe csináltam neki melegszendvicset. Príma kis karácsony.

Feliz Navidad

 Minden kedves barátomnak, követőmnek, kommentelőnek, ismerősnek, szomszédnak, rendszeres vagy betévedő olvasónak kívánok minden jót az ünnepekre! 
És egy ajándék Murphy (csak a szeretet miatt):
"Az anya-kamasz kapcsolat lényege, hogy nincs olyan kamasz, aki embernek tartaná az édesanyját. Ami az anyának korai, az kamasznak már tavaly is későn lett volna.
Utóirat: azért a gyerekek jók is tudnak lenni. Milyen megható például, amikor emlékeid között kotorászva ilyen macskakaparásokra bukkansz: "Mami, ne haragugy, hogy eltörtük a teáskannát, azért mi nagyon szeretünk téged".

Fő a

 biztonság! "Mr. Darcy" egyik halálfontos beosztásában tűzvédelmi megbízott volt. Ez valahogy rögzült nála, úgyhogy tűzoltó- valamint szénmonoxid-jelző készülékekkel is fel vagyunk szerelkezve és random elismétli azok rendeltetésszerű használatának szabályait, utána meg kikérdezi. A Kamasz egyre-másra cserélődő osztályaiban szinte pironkodva emeli a kezét, amikor az első órák valamelyikén elhangzik a szokásos kérdés:
  - Van-e valakinek otthon tűzoltó készüléke?
Mert másnak azért nem szokott lenni.
A szénmonoxid-jelző az meg kimondottan alamuszi egy dolog: szépen megvárja, hogy lefeküdj, határozottan csak az első álmodból szeret éles vijjogásával felverni mikor is nem, nem az az első reakciód, hogy ajtót-ablakot nyiss, mert mérgező a levegő (hogyisne, hogy még a szomszéd utca is hallja?!), hanem, hogy ezt az izét minél hamarabb elhallgattasd. Felkapom tehát és kiviszem, hogy friss levegőt kapjon. Mr. D. szerint nem így kell. Hanem ott az a kis gomb, csak meg kell nyomni és szellőztetni. De legtöbbször nincs itthon mikor ez történik. Viszont a múltkor... ő is infarktus-közeli állapotba került a sivítástól, kibotorkált az ágyából, vakon tapogatózva leverte levette a készüléket, őrülten végignyomogatott rajta mindenfajta gombot (többször is!), majd egy dinamikus sprinttel kivitte a levegőre. Elmélet és gyakorlat, ugye.

Ajándékozós csajklub

 Eljöttek megint. Mindenki díszes kis tasakokkal, csemegékkel felpakolva érkezett. Ettünk-ittunk, ajándékok cseréltek gazdát: lekvárok, zakuszka, csokoládék, mézes mécsesek, tonkabab és keleti fűszer, fűszerolaj, torta és gyönyörű kézimunkák: horgolt kendő, neszi, bagolykák, gyöngyfűzött nyaklánc, angyalka és üvegmatricás bor. És azok a párbeszédek:
  - Ugye, nem fáztok? Egész nap tüzeltem.
  - Meg be is gyújtott...
Ez tipikus példája a "földön már láttam, de még sohasem ettem"-kategóriának...
  - Ettük a vásárban a lángost és minden falatnál megjegyeztük, hogy  "pfúj, ronda is meg drága is, minek költöttünk rá?!"
  - Na én pont ugyanígy vagyok a sógoromékkal!
Ittuk a forralt bort.
  - Van száraz kivitelben is.
  - Nekem jó a nedves...
És a jelszó: "ami nem fogy el, az ott marad!" Egy csomó finomságunk lett. Meg torta. És fagyi.
Köszi csajok, hogy itt voltatok!

Nézőpont kérdése

 Vettünk a barátnőmmel két tökéletesen egyforma, divatos derékmelegítőt. Ajándék lesz. Karácsonyi. Kamasz lányoknak. Ő hazavitte és a férje (fiús apa) megkérdezte:
  - Mi ez a szoknya?
Én hazavittem és mutattam "Mr. Darcynak"(segítségképpen: lányos apa). Mire ő:
  - Mi ez?
  - Szoknya - gondoltam leegyszerűsítem a dolgot, végtére is pasiból van.
  - Ez biztos nem szoknya!

Kis reggeli ornitológia

 Furcsa sivítás hallatszik kinn korán reggel.
  - Gumikacsa - így "Mr. Darcy" okosan.
  - Szerintem varjú.
  - Nem.
  - Akkor harkály.
  - Nem.
  - Jó, akkor gumikacsa!

Intelligens

 Fotózom az adventi koszorúmat.
 A gép kiírja: "pislogás felismerve".
 Szerintem az a sunyi kis ezüst lehetett a szélén...

Eltérő...

 Én (tökéletes melankolikus):
  - Jaj, annyi a dolgom még, (4 és fél óra múlva jönnek a csajok!) porszívózni kell meg szanitert súrolni, a konyhában ott az elrontott sütemény, a Listám legalább húsz pontból áll, karácsonyi dekoráció kellene az ablakba, de akkor ablakot is kell mosni, mert ha valaki ki akar nézni, hát rögtön látja, hogy piszkos!
"Mr. Darcy" (békés flegmatikus):
  - Ha valaki ki akarna tekinteni, mondd neki, hogy erre a célra használja nyugodtan a hálószobánk ablakait, azok ugyanis tiszták!

Csk

 Csajklub lesz ma. Voltunk már a tetőtérben, a konyhában, most a Kamasz szobájában leszünk (nagylelkűen átengedve). Ez azért van, csajok, hogy mindenki apróra megismerje a kéglit. Legközelebb a fürdőszobában bulizunk, hozzatok fürdőrucit, majd egymást váltjuk a sarokkádban! De előre szólok, hogy arra a napra, amikor a hálószoba kerül sorra "Mr. Darcy" is bejelentette csatlakozási szándékát.

Milyen?

 - Milyen ruhában mész a fellépésre?
  - Fehérben.
  - Milyen fehérben?!
  - Fekete-fehérben.

Sportszelet

 A szokásos utunkhoz (kollégisták fuvarozása Szegedre) most barátnőm is betársult. Igyekeztem a kamaszok lelkére beszélni:
  - Szóval, jön a barátnőm is velünk és mivel szeretném a barátságát továbbra is a magaménak tudni, arra kérnélek bennetek, hogy piperés udvariassággal csacsogjatok egymással az úton! Gondoltam, megjutalmazom egy-egy sportszelettel azt, aki kibírja, rendben?
"Mr. Darcy":
  - És aki nem sz.rja le...
Nagy vihogással belementek az alkuba.
Barátnőm beszállt és lendületesen mesélni kezdett egy történetet, amelynek tizedik másodpercében kicsusszant egy sztornózandó kifejezés. Én felhördültem:
  - Sportszelet!! - mire erősen röhögni kellett, később beavattuk őt is, már amikor levegőt tudtunk venni. Így folytatta a mesélést:
  - Na, ti olyan sportszelet, sportszelet, sportszelet nőt még nem láttatok!
A célállomáson virtuálisan kiosztottam a kamaszoknak az édességet és hálásan megdicsértem őket. Tudnak ezek, ha akarnak.

Délvilág

"Három szegedi és egy bécsi kutató a minap közlésre elfogadott cikkében igazolta a híres matematikus, E. M. Wright 1955-ben publikált, egy késleltetett dinamikus rendszer megoldásai viselkedésére vonatkozó sejtésének nagy részét."
  - Te, én még azt sem értem, hogy ezek mit igazoltak?!
Erre "Mr. Darcy" bölcsen:
  - Hát...a nagy részét!



( Délvilág 2013.december 9 13.oldal Rakéta és tőzsde c. cikke )

Szeretet

 Van abban valami szívmelengető, hogy csak átszaladsz egy kis citromléért és rögtön a világ legkedveltebb lénye leszel:
  - Dóóója, gyeje, Dóója, csüccs ide le, gyeje, gyeje, Dóója, pisilek neked, jó? Gyeje.

Julika mesélte

 hogy az ő utcájukban nemrég kezdődött a csatornázás és már minden özvegyasszony elkelt. Némelyik többször is.
És most készítsünk együtt kis kopogtató-díszeket, asztaldísz-kiegészítőket, vagy esetleg csomag-dekorációt a karácsony szellemében. Biztos nem itt láttam először (talán tavaly valamelyik külföldi blogon) viszont tagadhatatlanul Levendulalány juttatta eszembe, hogy ez milyen jópofa dolog. Bár az ő blogján is nagyon szépen látszik a dolog, én mégis megmutatnám lépésről lépésre, csak a gyengébbek kedvéért.
Végy egy csomag levegőre száradó gyurmát. Jó, tudom, hogy előbb-utóbb a legtöbb megszárad a levegőn, ez azonban különleges cucc, hobbyboltban juthatsz hozzá kb. 700,-Ft. Burkolatától megfosztva így néz ki:

 Kézzel könnyű megmunkálni, szükség esetén pici vízzel puhítható. Kinyújtottam vékonyra.

 Amire még szükség van: pár csipke darab, sütikiszúrók.

 A csipkéket ráfektettem és nyújtófával belenyomtam a gyurmába.

 Ha lehúzod ilyen szép mintája lesz.

 Most jöhetnek a sütikiszúrók.

 Folpackra kerültek száradni, miután egy szívószállal kilyukasztottam őket. Hőmérséklettől függően 1-2 nap alatt szárad meg. Körömreszelővel eltávolítottam a sorját, ha maradt rajta esetleg.

Ezután lehet színezni vagy maradhat natúr fehér színű is. Én a saját koszorúnkra fehéren hagytam, de csináltam színeset is, csak az meglepetés lesz és még nem akarom megmutatni, de ajándékozás után felteszem ide. Egy kis szaténszalag jó kiegészítője lehet.

Ez a mi asztaldíszünk egy részlete, de mutatom majd egészben is. Ha kisgyermekkel készítitek, nagyszerű játék, viszonylag könnyű elkészíteni, élvezni fogjátok és mint azt mondtam az elején, sokféleképpen felhasználható.

A cica

 nagyon társaságkedvelő. Különösen reggel. Ha felállok a karosszékből, azonnal belekanyarodik és mély álomba szenderül. Visszatérve tétovázom a szék előtt, mire "Mr. Darcy" készségesen:
  - Lepöcköljem neked?!

Kora reggel

   - Nálunk még ne húzd fel a függönyt, vagyis... az ablakot!

       (Valójában redőny az istenadta, de gondolom eddigre már átjött.)

Kreatív, ha-ha

 Lényem kolerikus fele izgatottan kizargatott a hideg konyhába reggel 5-kor: gyerünk, annyi a tennivaló, gyertyaöntés, kopogtatók, asztaldíszek készítése... majd négy és fél órával később "Mr. Darcy" is megjelent, ott talált az idegbaj határán: egyik kezem vérvörös az ételfestéktől (nem, a gyertyaviaszt nem fogja be), a másik kezem körmei feketék a koromtól (lemoshatatlan) és minden flegmatikus kedvességét beleadva megkérdezte, hogy mennyibe is kerülne az a négy gyertya és szívesen áldozna rá ezer forintot, csak nyugodjak már meg végre. Ekkor pakoltam össze villámgyorsan a gyertyaöntős dobozt. Sohadesohadesoha...

Jövök egy pulcsival

 Kellett valami kis bolyhos szürke a manósapkákhoz. "Mr. Darcy" előzőleg talált a tetőtérben egy ruhazsákot, ami a Kamasz téli ruháit rejtette (a felirata szerint). Mondtam neki, hogy mutassa meg az érintettnek, ő válogassa ki mit tud még belőle használni. És szépen elmentem kacsát kopasztani. Úgy 5-6 órával később látom, hogy a zsák vissza van téve a többi lom közé (ergo: a kiválogatás megtörtént). Gyorsan beletúrtam és megszereztem azt a szürke bolyhos pulcsit. Lett végre manósapka és egy csomó szívecske is! Estefelé a Kamasz előkerült a virtuális térből és szomorúan panaszolta, hogy egy csomó ruhája egyszerűen eltűnt.
  - Mire gondolsz?
  - Hááát, volt például egy szürke kapucnis pulóverem tavaly.
Mire én aggódva emeltem fel az apró szívecskét, amit éppen befejeztem:
  - Mondjuk ilyen szürke?
Ő elbődült:
  - A pulcsim!!!
  - Már úgyis kicsi volt - én (mentegetőzve).
  - Hogy lett volna kicsi, mikor idáig ért az ujja?! - billegteti az ujjait a kézfejétől tíz centire.
  - Akkor ezt megoldottam, mert most meg épp eddig ér az ujja - mutatom a vállam alatt tíz centire - de csak az egyik, mert a másik hiánytalanul megvan.
Mr. Darcy csak annyit tett hozzá:
  - "Aljas Malacka és ásótolvaj."

Hideg van

 Vasalás közben (félreértés ne essék: én vasaltam) egyszer csak felugrott, közölte, hogy két kocsival megyünk az autószerelőhöz, hogy onnan vissza tudjam hozni.
  - Hogyisne! Tedd bele szépen a kocsiba a bicajodat és majd hazatekersz.
  - De hideg van!
  - Nem vagy cukorból! Ha én el tudom intézni az ügyeimet biciklivel nap, mint nap, neked sem lesz bajod egy tíz perces kerekezéstől.
Morogva elvonult, mire kedvesen utána kiáltottam:
  - Tudod: sapka, kabát!
Nem ismételném meg azt a kézjelet, amit mutatott...

Őszi csajklub

 Barátnőim búcsúzkodtak a piacon:
  - Akkor szombaton fél háromra ott vagyok érted és megyünk.
  - Rendben.
Mire én (enyhe sértődöttséggel a hangomban):
  - Hová mentek ti szombaton fél háromkor nélkülem?!
  - Hozzád! Meghívtad a csajklubot szombatra.
 És eljöttek.
Összehordtuk az enni-innivalót, körülültük a hatalmas asztalt és annyit, de annyit nevettünk! Örültünk annak, hogy Évi hamarosan Anyuka lesz és Jutka pedig Nagymama megint. Hogy Marcsi egyre-másra kapja a felkéréseket, mert szeretik és tisztelik a munkáját. Egyébként ő egy hatalmas tál tápióka pudinggal érkezett, amit nekem kellett megfejtenem, viszont én csak a gránátalmát ismertem fel belőle. Egy kis segítség után (a tápióka és manióka rokonságán korábban igen jót derültünk a piacon) végül sikerült beazonosítani. Sziszi megmutatta a csodaszép őszi színű kendőt, amit köt, Macus pedig babatakarót horgolt, amit a kismama sok-sok jókívánság mellett átvett. És tényleg nem tudom, hogy került szóba, hogy valaki mindig tart friss galangát a hűtőjében, mire Marcsi pironkodva bevallotta, hogy neki csak szárított van otthon. Mi többiek pedig egy emberként esküdtünk, hogy vígan leélhettük volna az életünket anélkül, hogy egyáltalán hallottunk volna erről az izémicsodáról. Ami egyébként a tápiókapudingba is jó (ha jól értettem). Marcsi, lássuk be: kisváros -  kis gasztronómia.
( Pár nap múlva azt mondja nekem a piacon:
  - Miért nem főzöl egy jó kis levest a családodnak a zsenge reteklevélből?
  - Mert, mondjuk, szeretem őket?
  - Észre sem vennék miből van.
  - Ááá, fel sem tűnne nekik az a sok zöld levél a trutyiban!
  - Na, főzök én neked egyszer, hogy megkóstold, a tápióka puding is bejött!
Ekkor figyelmeztettem, hogy a barátságunk határait feszegeti...)

Mr. Darcy esete a virágkötészettel

 Megkértem, hogy hozzon nekem kopogtató-alapot a nagykerből, meg is mutattam: ilyen. Fehér, vagy natúr színű kellene. Később hívott:
  - Találtam alapot, de fehérben nincs.
  - Milyen színben van?
  - Hááát ez...- hosszas töprengés után kivágta - lila, vagy inkább rózsaszín. Nem, nem inkább piros.
Na, ezt bontsuk ki szépen!
  - A lila, a rózsaszín és a piros az három különböző szín - mutattam rá - akkor melyik az mégis?!
  - Pirosas.
  - Piros a kabátod, olyan színű? - próbáltam segíteni gyógypedesen.
  - Nem.
  - Akkor?!
  - Nem tudom.
  - Könyörgöm, kérdezz már meg egy NŐT, hogy milyen színű!
Rövid keresgélés után hallom a háttérből:
  - Ciklámen.
  - Na, olyan pont nem kell, de ott ne hagyd, látnom kell azt a színt!

Csomag

 - Csomagot hoztam - így a hang a telefonban.
  - Boltban vagyok, kábé három perc és jövök - feleltem ismeretlenül.
Ott állt az autó mellett és igencsak csúnyán nézett. Próbáltam mosolyogni, hogy enyhítsem kicsit a haragját, amiért is nem tartózkodom a nap minden pillanatában otthon és késleltetem (amúgy tényleg) fontos munkájában.
  - Rossz a címe! - mondta haragosan.
Na, komolyan megsértődtem. Príma kis címem van, amit a házszámmal is tudok igazolni (hogy az enyém, azt azzal tudom bizonyítani, hogy kulcsom van a kapuhoz és amit az is alátámaszt, hogy az odabenn tartózkodó véreb nem mar halálra belépéskor és... a tulajdoni lap merre is lehet, ha gyorsan beszaladok mennyi idő alatt is tudom előkeresni, hogy megmutassam neki?)
  - Szerintem semmi baj a címemmel - vágtam vissza.
  - Fél óráig tartott, amíg bejutottam a lépcsőházba, megmásztam az emeletet, erre maga elköltözött! - adta továbbra is a sértettet. Akkor leesett: a jóember valahogy megtudta a korábbi címemet és azon keresett, fel nem tudom fogni miért.
  - Tíz éve költöztünk - mondtam békítőleg, mert tényleg sajnáltam a lépcsőmászásért.
  - És miért nem jelentette a diszpécsernek?!! - ordított nem túl hangosan.
  - Akkor most figyeljen, elmondok néhány dolgot, mivel szállítmányozással foglalkozik hasznát fogja venni: a röghöz kötöttség intézménye megszűnt, történelmi ismereteim szerint...Ebből kifolyólag az emberek költözködnek, utcát, várost, országot cserélnek néha többször is, ahogy szociális és anyagi helyzetük lehetővé teszi. Azért, hogy mégis fellelhetőek legyenek, van ez a cím-hülyeség, ami pontosan megadja, hogy adott időben éppen hol elérhetőek. És ez az én aprónak nem nevezhető dobozomon is világosan fel van tüntetve, ami pont ott volt fél óráig az orra előtt, amíg várt a lépcsőháznál, simán le tudta volna olvasni, hacsak nem direkt fejjel lefelé tartotta. Arra a kérdésére, hogy miért nem szóltam a lakcímváltozásról a diszpécsernek csak annyit tudok felelni, hogy sajna még nem tudom kiszámítani, hogy ki, mikor küld nekem csomagot, ez is meglepetés, ami nem volt előre bejelentve. És nagyon köszönöm, hogy meghozta, ám néhány tánc- és illemóra nem lenne felesleges befektetés.
Azzal aláírtam, becipeltem (a csomagot) és nem hívtam meg kávéra a fickót.

"Ki lakik a dióhéjban...?"

 Fiatal konzisok az utcán.
  - Te, figyeld már, ez a kiscsávó úgy csámpázik előttem, sehova se haladunk, legszívesebben felrúgnám.
  - Hallod, te pénteken óvodába mész közmunkára, ott az ilyenből nem egy lesz, hanem harminc!
  - Az más.

Az utolsó

busz a Marsról, 10.30, szombat éjjel. Vidám társaság felszáll, egyikük fején teszkós Boldog szülinapot! csákó. Szórtan elhelyezkednek. Az első élesebb kanyarban a birthday-gyerek szép ívben lehányja az ablakot, az üléstámlát és a padlót is. Kebelbarátai önfeledten fotózzák telefonjaikkal.
  - Igazítsd meg a sapkáját, nem látszik!
  - A sapiiii! Vigyázz a sapiját le ne hányja!
Az ünnepelt is bele-beleszól néha:
  - Böeee!
  - Hallod, artikuláljál!! - instruálják mókásan.
A célállomás közeledtével felélénkül a diskurzus:
  - Te hozod le!
  - Én?! Hozzá nem nyúlok, te hozod le!
  - Biztos nem, én fizettem a jegyét!
  - Szerintem hagyjuk itt.
  - Nem hagyhatjuk itt, mégiscsak az ő tizenhetedik szülinapja!
Végül lekászálódnak, ottlétükről csak az átható hányásszag árulkodik. Happy Birthday.

Ködharmat

Elég nagy ködben indultam a piacra. Éppen helyet kerestem a biciklimnek, mikor egy férfivel keresztezte egymást az utunk. Mindketten megtorpantunk, hogy a másik mehessen tovább. Ő udvariasan intett a kezével:
  - Tessék csak, hiszen olyan... - szemmel láthatóan elbizonytalanodott, majd kivágta magát - olyan harmatos a haja!
Megköszöntem és csöpögő fufruval végigvihogtam a piacot... A sapkásoknál azért megnéztem, hogy tényleg ázottkutya kinézetem van-e. Az volt.

Telefonszámok és konfitált kacsamell

  - Képzeld, lehet telefonszámokat keresni a neten! - lelkendezett "Mr. Darcy".
  - Tényleg, hol?
  - Itt van, a neve valami...telefonkönyv.
  - Mondd, hol töltötted te az elmúlt húsz évedet, hogy ennyire meglep, hogy a telefonkönyvben telefonszámok vannak?!
Egyébként konfitált kacsamellet készítettem Limara receptje szerint, óriási volt! Ezt még Mr.D. is elismerte, aki köztudottan ezüstkanállal a szájában született, meg nem eszik más húst a csirke/pulykamellen kívül. De mindkettőnk szerint annyira finom lett, olyan porhanyós, hogy szinte kacsamájnak éreztük. Sajnos fotó nem készült, olyan gyorsan elfogyott. Majd legközelebb.

Kamaszológia: emlékek

- Már leesett a dió?
- Igen, össze is szedtem a legtöbbet.
- De jó!
- Miért lelkesedsz így, nem is szereted a diót?!
- De emlékszem: gyerekkoromban mindig ki kellett menni és szedni.
Ó, szegény kis Twist Olívia! Azzal telt a gyerekkora, hogy feszt diót szedegetett az árokparton, évszaktól függetlenül.

Nem panaszképpen

mondom, de a szomszédaink hm... elég hangosan élnek. Tudod, mint a galambok : hol egyik repül ki a házból, hol a másik. Szóval mindig halljuk, ha összezördülnek valamin. Például ma is. Az interakció során többször elhangzott a megdöglés kifejezés vice versa. Szerencsére fél négyre megnyugodtak a kedélyek, így a House végét már normális hangerőn tudtuk élvezni. Mindenki úgy mulat hétvégén, ahogy akar.
...
Ó, nem. Elkiabáltam. Az érzelmektől fűtött diskurzusból megtudhattuk továbbá, hogy ki kit rúg fejbe/szájba, hogy kinek az édesanyja hová menjen és úgy általában KUSSOLJÁL MÁ!!
Komolyan: befizetem őket egy konfliktuskezelő tréningre.

A csatornások

eljutottak végre hozzánk is. Reméltem: hamar végeznek. Ők biztosítottak róla, hogy október végére(!) kész a gerinc.
  - Hiszen akkor óriási lesz itt a sár! - én, elborzadva.
  - Nem köll úgy mögijedni, kiskeziccsókolom, van ám gumicsizma is! - borízű hang az árokból.
  - Nekem mondjuk nincs - én, kötözködőleg.
  - Nem baj, neköm van kettő is, égyiket majd kölcsönadom - egy valódi lovag.
  - Nagyon lekötelez vele, legalább majd élethűen tudom hozni a népi-urbánus látogató archetípusát ahogy sárosan, gumicsizmásan beállítok a könyvtárba.
Hosszasan nézett, majd inkább ásni kezdett beszélgetés helyett.
Be kell szereznem egy pár gumicsizmát. (Mr.D. örülni fog...meg egy kicsit röhögni is, szerintem.)

Amit a reklámokból megtudhatsz...

Azért az megnyugtat, hogy huncut péklegények nem egérfarkincákat sütnek a kenyerekbe szórakozásképp, hanem sütemény és margarin szaglászásával ütik agyon az időt.

Kamaszológia: fényképek

  - Húzzál már! Nem, oda biztos nem ülhetsz! Most összegyűrted, látod?! Azokat tedd le azonnal! Hát tényleg nem bírod ki állva azt a pár percet?!
A kiszűrődő hangokból arra következtettem, hogy "Mr. Darcy" beóvakodott a kamasz lánykája szobájába és megpróbált ott leülni. Nem, én sem értem. Hiszen egyébként mi nem ingereljük a bűzös borzot és nem járunk a medve barlangjába teázni...
  - Milyen pár percet?! Végig akarom nézni az összes nyaralásos képet! - íme, a rejtély megoldódott.
Nem sokkal utána:
  - Húú, ez annyira sz.r. Nézd már meg: hogy nézünk ki?! Ezt nem lehet kinyomtatni. Te vak vagy?! Miért akarsz kiröhögtetni?
  - Mit csinálsz?!
  - Semmit.
  - Kisumákoltál egy képet!
  - Az az én képem volt!
  - Ezt.
  - Na, jó.

Valahol...

Bejegyzés a vendégkönyvben:
"Kedves Feri!
Köszönjük a vendéglátást, csodaszép napokat töltöttünk el nálatok. Bírjuk a humorodat. További sok sikert kívánunk!"
És mivel nem vagyok egy született dög, az alábbiak csak itt látnak napvilágot.
Kedves Utazási Iroda!
Köszönjük a vendéglátást, bár a B/3 apartman elvarázsolt kastélynak bizonyult: a mosdókagylóból csak hosszas töprengés után (10-15 perc) távozik a víz, ha ráülsz a WC-re a tető óvón csukódik a hátadra, mint a kagyló héja, ha lenyomod a gombot, az összes víz lezúdul egyszerre, majd 4-5 perc alatt szörcsögve, bugyogva telik meg újra. (Tudom, kicsit paranoiásnak tűnök a hülye percek számolgatásával, de ez éjjel-nappal így megy és hidd el: te is mérnéd.) A két villany főzőlap közül a nagyobbik nem működik, a két éjjeli lámpából az egyikben nincs égő. A hatalmas beltéri villany világít, viszont nem kapcsolod fel, mert a szúnyoghálón akkora lyukak vannak... még betéved egy denevér. A légkondi néha panaszosan szörcsög-fröcsög olyan hangon, hogy a saját jól felfogott érdekedben azonnal kikapcsolod, ekkor nyolc erőteljeset kattan csak, hogy észrevedd. WIFI nincs, illetve miket nem mondok?! Ha az erkélyen a kezedben tartod a gépedet vagy a telefonodat és kinyújtod magad elé úgy egy méterre a korláttól, na ott van a WIFI. Meg a Politis ház kapualjában, ha elgyalogolsz oda.
Kedves Iroda, tudnod kell, hogy nem vagyok egy panaszkodós típus, a kisebb javításokat mi magunk is meg tudtuk oldani, például a lógó szekrényajtót simán megszerelte "Mr. Darcy", a kiesett konnektort, a két strandkalap és egy törülköző súlyától leszakadt fogast a helyére tettük, az eltört műanyag hokedli helyett pedig simán vettünk egy újat  Porto Kallo felé félúton. A letört kilincset pedig a szakember pikk-pakk kicserélte. Gondtalan, mi?

Valahol, egy távoli kis...

Amikor "Mr. Darcy" ráfeküdt a franciaágyra, hogy kipróbálja, az a rajzfilmekből oly jól ismert módon csuklott össze alatta: az én lábrészem a levegőbe emelkedett, míg ő felsőtesttel lazán belecsúszott abba a résbe, ahol rendes ágyakon az ágyneműtartó szokott lenni. Kitörölgettük a könnyeket a szemünkből, ő délcegen kikászálódott és rögvest nekiállt szerelni. Az ágybetétet kivittük az ajtóba, az alja lapot levettük, ezt (hely híján) a Kamasz tartotta, én meg kimentem az erkélyre teregetni, ők persze kicsuktak a légkondi miatt. Na, ekkor jelent meg az ajtóban, telefonnal a fülén, Kedvesferi. Láttam az arcán, hogy nemcsak nem érti a jelenetet, de azonnal el fog futni és soha többet nem látjuk (pedig az ágy miatt is égető szükségünk lenne rá). Nos, tisztában vagyok vele, hogy mit tud az én családom kiváltani emberekből. De az a tekintet...
Ő így mesélte néhány nap múlva:
  - Ordítva felhívott a szállásadójuk, hogy elvitték az ágyneműjét és azonnal keressem meg őket. Én felmentem az apartmanba, az  ajtó tárva-nyitva és mint valami szürreális paintball-terem: matrac az ajtóban, minden talpalatnyi helyet csomagok borítottak,egy kislány bujkált valami pozdorja lap mögött, egy nő dörömbölt az erkélyajtón kívülről, majd lassan és szomorúan előmászott egy férfi az ágy alól. Hú.
Az első sokk elmúltával mégiscsak beengedett, elsimítottuk az ágynemű ügyében kitört diplomáciai bonyodalmat, az ágyat ketten megjavították és már kezdődhetett is a gondtalan vakáció!

Valahol, egy távoli kis halászfaluban

A last minuteben az a jó, hogy az ember csak hirtelen beledobál néhány dolgot a bőröndjébe, elrohan eurót venni, utána már csak irány a busz/autó! Ellenben, ha valakinek van ideje tervezgetni...
A konyhafelszerelés persze adott (nem szívesen használnám a mások edényeit, szerintem ez érthető). A rongyszőnyeg(ek) ellen sem tiltakoztak a pakolásnál (nem élünk barlangban, ugyebár). Azt, hogy én általában annyi könyvet viszek, ahány napra megyünk, már réges rég megszokták. És tényleg nem értem, hogy miért verte ki a biztosítékot náluk éppen a Tények tárháza?!

Kedvesferi (az idegenvezető) érdeklődve figyelte, ahogy felcipeljük a 24 tekercses (illatosított) WC papír csomagot és felkiáltott, hogy vajon az egész apartmanházat el szándékozunk-e látni vele - ránéztem és nem kérdezett többet.
De a szobaasszony képét sem fogjuk egyhamar elfelejteni, mikor meglátta, hogy én saját felmosó felszerelést hoztam. "Mr.Darcy", hogy mentse a helyzetet csak ennyit mondott neki nemzetköziül:
  - Privát szett.

Szerelempróba

Már akkor gyanakodnom kellett volna, mikor egy romantikus(!) filmet ajánlgatott. Hogy feltétlenül meg kell néznünk. Családilag. De nekünk együtt biztosan.
Szóval. A film elég szirupos volt. Indult onnan, hogy a macsó főhős és csöppet hisztérika felesége veszekszik, hogy kinek kellene bevásárolnia a halálosan fontos munkája után, meg, hogy ki viszi tisztítóba a ruhákat. A későbbiekben a b.nej bevágja a briliánsgyűrűt a fiókba és bejelenti, hogy válni akar. Ekkor a vehemensen ordítozó férj megretten és igyekszik visszafordítani ezt a helyzetet: virág, ajándék stb. A feleség csodálkozik és nem tolerál.
  - Az arcomba köpött - panaszolja mellőzöttségét az apjának Macsó.
Na kábé itt gondoltam szunyálni egyet, boldogulnak ezek nélkülem is egész jól.
  - Nézned kell! - erélyeskedett "Mr.Darcy".
Morogva emlegettem fel neki, hogy ő bezzeg a közös mozizásaink ötödik percében szokott bealudni, de hajthatatlan volt. Hirtelen támogatót is talált:
  - Most arcul köpöd?! - vihogott a Kamasz.
Megnéztük. Tényleg. Fenomenális volt.
Végre nyugodtan mosogathattam a szép új konyhámban, mire kicsörtetett hozzám, megállt a konyha közepén és két karját az égnek lökve felkiáltott:
  - Hát látod, drágám, mennyire szeretlek?!
Kénytelen voltam neki elmagyarázni, hogy az ott egy másik pasi volt és egy másik nőnek udvarolt, miközben ő a kisujját sem...

???

Én korábban tényleg azt hittem, hogy a Mogács-féle humor: "Karcsi a kertemben h.gyozott. Egy tulipán mögött." és "Karcsi, a f..kadat tegyed el, mert szúrja a szemünket!" csak stand up-os felnagyítása az életnek. Mígnem megérkeztek a csatornások. A doktoranduszok körülállták a lyukat, amit a markoló kivájt. Lapátra, ásóra támaszkodva bámészkodtak. Egyikük otthagyta a csődületet, beállt az ablakunkkal szemben az út szélére és lazán vizelt két percig, még arra sem vette a fáradságot, hogy legalább a két méretes diófa egyike mögé húzódjon be. Elég sűrűn hagyta el a számat a "gusztustalan féreg" kifejezés. Mint később kiderült: az összes szomszéd látta. Mi jöhet még, könyörgöm?!