2013. február 4., hétfő

"Egyszer felül, máskor levül"

Csatornázás ürügyén most nálunk rendre fel vannak túrva az utcák, komolyan, mintha valami ütődött vakond garázdálkodna városszerte. Épp a barátnőmhöz tartottam, amikor megláttam, hogy a kerékpárút le van zárva  azzal a bizonyos műanyag szalaggal. Semmi baj, szerencsére a járda itt közvetlenül a bicikliút mellett halad, egy gyors kormánymozdulattal máris gurulhattam tovább. De mivel alapvetően szabálytisztelő vagyok, ezért a lehető leghamarabb visszatértem a kerékpárútra. Azt viszont csak az utolsó (utáni) pillanatban vettem észre, hogy a bicikliút MÁSIK vége is le van zárva és nem tűnt kivitelezhetőnek, hogy én, mint valami helyi Tour de France-os a célszalagot átszakítva vígan elkerekezzek a naplementébe. Szakíthatatlannak tűnt a szalag, no. De a sebességem miatt már megállni sem tudtam, ezért a kavicsokkal felszórt úttestre kellett kanyarodnom, amin meg majdnem elhasaltam. Az útépítő munkások letették a lapátjaikat és kezdtek figyelmesebben szemlélni. Ekkora érdeklődés láttán összeszedtem magamat és valahogy mégis sikerült a nyeregben maradnom, bár a karom rángatta a kormányt rendesen. Majd iszonyú megkönnyebbüléssel (hogy mégsem estem le/ nem járt arra autó, ami elüthetett volna) hangosan nevetni kezdtem, de úgy, hogy a könnyeim potyogtak, szinte semmit nem láttam az útból, így elég sok s-kanyarral haladtam. Tudom, hogy talán le kellett volna szállnom, ám a menekülési kényszer sokkal erősebb volt. Visszapillantva csak annyit láttam, hogy a munkások tátott szájjal, egyesek fejüket csóválva bámulnak utánam és mintha hallottam volna egy távoli hangot:
  - És még MI iszunk, mi iszunk?!

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

:)))))))))))
Téged nem szabad evés közben olvasni, majdnem megfulladtam..a röhögéstül..:))Hiába,vizuális típus vagyok, no! :)

chanson írta...

Legalább szórakoztak egyet a munkások is... meg most mi... :-)
Azért jó, hogy semmi bajod nem történt. :-)

Névtelen írta...

Evés közben, és munkaidőben is tilos olvasni...
Csendes irodámban egyedül ülök, nyitott ajtó túloldaláról főnök kiszól: mi van, te sírsz?
Erre mit mondjak?
A

Limara írta...

Szerintem Te vagy az egyetlen, aki kisvárosunk jelen állapotát humorral kezeli! :)))

Babi néni írta...

:oD

Medora írta...

Patrícia, csak óvatosan...
Chanson, köszönöm, csak a szerencsén múlott.
A, örülök Neked. Köszi, hogy elmondtad.
Limara, valahogy muszáj röhögni rajta(m).
Altair, köszi a kommentet.

Névtelen írta...

szia Medora:)
Csak azt sajnálom, hogy nem kattintottam a blogodra hamarabb...jaj de nagyon jókat írsz:)

Vera írta...

Igen,igen..én is szeretek itt lenni és olvasni...Jó humorral oldod meg ...